... valamely zöld kertben, amelyre fehérkedvű kékhegyek nézegetnének és érezni lehetne hűs leheletüket, amelyet a messzi város felé fújdogálnak.
Zsanet még nem gyanakodott a férfi gondolataira, mert végeredményében nem hitte, hogy egy férfi ebédelés közben másra is tudjon gondolni, mint a potrohára, ezért tehát csak folytatta szavait, mint azt már minden délben megszokta, a... |